Segítségnyújtás családjogi problémákban

lehetőleg a szennyes kiteregetése és 
felesleges pengeváltások nélkül, 
a gyermekek lehető legkisebb mértékű sérülésével.

A családjogi kérdések azok, amelyek szinte mindannyiunkat a legközvetlenebbül és ezért a legérzékenyebben  is érintenek.
A  családjogi ügyvéd sikerének kulcsa egyfelől, hogy kellő empátiával másfelől, hogy ezzel egyidőben megfelelő hatékonysággal közelítse meg az ügyet.

Hogyan állok ügyvédként a családjogi tárgyú ügyekhez? És hogyan érem el legtöbbször  a fenti címben megjelölt célokat? Erre - természetesen név nélkül, hiszen az ügyvédi titoktartási kötelezettség ezt követeli meg tőlem - néhány olyan példával kívánok rámutatni, amely a praxisomban konkrétan meg is történt:

Számos alkalommal megtapasztaltam, hogy - ha kellően "odateszi" magát az ember - akkor még a legrutinosabb, és kifejezetten e jogterületre szakosodott nagynevű "válóperes kollégákat" is "könnyen meg lehet szorítani" -  s legtöbbször éppen a saját fegyverükkel!

Hogyan? Íme a példák, amikkel rámutathatok:

A konkrét ügyben - ráadásul Budapesten, a PKKB előtt - egy nagynevű "válási specialista" kolléganőt bízott meg az ellenérdekelt fél a jogi képviselete ellátásával. Az előzményekhez annyit, hogy nem egészen 2 évvel korábban egy olyan egyezség született a felek között (mint utóbb kiderült: az anyai nagymama rafinériájának eredményeképpen) , hogy a gyermek egy hetet az egyik szülőnél, a másik hetet a másik szülőnél tölti. Visszatekintve később az Ügyfelemmel rájöttünk, hogy az ellenérdekelt fél apa - abból a megfontolásból, hogy "a bíróság úgyis mindig az anyának ítéli a gyereket" - két lépésben akarta megoldani a célját: 1.) Előbb egy egyezséggel kedvezőbb helyzetet elérni e kérdésben, mint egyezség nélkül, ítélettel, majd: 2.) Az egyhetes váltásokkal egyrészt a gyermeket "el akarta édesgetni" az anyjától. Másrészt ezalatt olyan helyzetet teremteni, ami alkalmas arra, hogy az anyát egy, a gyermekéről nem megfelelően gondoskodó anyának állítsa be - aki nem alkalmas a közös szülői felügyeletre.

Nos, az ellenérdekelt félnek e cél elérésére kellett a "nagynevű válóperes  specialista" - az én ügyfelemnek meg az én hozzáállásom.

Rövidre fogva: az ügy során sikerült a az ellenérdekelt fél saját beadványaival bizonyítanom, hogy egy szó sem igaz az egészből, minden csupán  rágalom volt a célja elérésére.

Egy másik ügyben - ott pedig éppen az apát képviseltem - szintén a "nagy válóperes név" okozta azt, hogy a kolléga - aki nem mellesleg az ellenfelének a jogi képviselőjét is éppen ebből kifolyólag alábecsülte - elszámította magát. Azt hitte, hogy úgyis eléri egyrészt azt, hogy a bíróság csak a törvényi minimumban korlátozza az apa láthatását, másrészről teljesen alaptalanul magas tartásdíj-igényt próbált meg érvényesítttetni. Nem sikerült, megint csak az elbizakodottság miatt: az ellenérdekelt fél saját nyilatkozataival tudtam rámutatni arra, hogy ő egyfajta érzelmi és anyagi bosszú eszközének tekinti e két kérdést.Ezen ügynek is az lett a vége, hogy megegyeztünk.

Az említetteken túlmenően büszke vagyok arra is, hogy nem egy esetben sikerült azt elérni - és sajnos ez már önmagában sem kis szó a régi beidegződések miatt - hogy a gyermekek szülői felügyeletével az ügyfelemet, vagyis az apát, és ne az ellenérdekelt anyát ruházza fel.

Hogyan törekszem tehát a fent leírt célokat -
lehetőleg a szennyes kiteregetése nélkül,
a gyermekek legkisebb mértékű sérülésével -

elérni; mégpedig - amennyiben a családi körülmények nem zárják ki eleve ennek esélyét, úgy - legtöbbször sikeresen?

Jórészt mindig adódik valami olyan helyzet, amivel pengét tudok "villantani" az ellenérdekelt fél jogi képviselője felé. Innentől már viszonylag könnyű elérni azt, hogy inkább egyezséget kössünk.

A másik eszközöm ehhez - nem tagadom - az is, hogy az ügyfelemet kellő időben épbresztem rá arra, ha esetleg neki vannak irreális elképzelései, elvárásai az összes adott körülmény függvényében.

Ezt az ügyfeleim általában könnyen megértik, hiszen az álláspontomat megalapozom nekik és rámutatok azokra a jogszabályi rendelkezésekre és körülményekre, amelyek miatt esetleg módosítani kell a korábbi elképzeléseit.

Ezek azok a módszerek, amelyekkel egyrészről el lehet azt érni, hogy a válás ne egy évekig elhúzódó, a peres feleket anyagilag és érzelmileg egy teljesen leamortizáló folyamat legyen - hanem (ha már a helyzet bekövetkezett) egy olyan szükséges rossz, amin a lehető leggyorsabban és legkisebb fájdalommal kell túlesni. Ez a szemléletmód azt eredményezi, hogy a válási ügyeim túlnyomó része még akkor is egyezséggel végződik, ha az ügyfél úgy jön hozzám, hogy "na ez aztán a legkeményebb csata lesz, arra kell számítani".

Ritkábban ugyan, de néha az is előfordul, hogy a peres felek közötti viszony - a házasság, vagy élettársi kapcsolat ilyen mértékű megromlása miatt - eleve kizárja bármiféle megegyezés lehetőségét.Ilyenkor a fenti példákban említett eszközökkel természetesen a lehető legnagyobb hatékonyságra törekedve a lehető legkeményebben igyekszem kiütni a perbeli ellenfél érveit. Ezekben az esetekben csakis a"Kard ki kard!" szemléletű megközelítés jöhet szóba - és a perbeli ellenfél saját taktikai hibáinak a kiaknázása még nagyobb szerepet kap!

Az alábbi üzenőblokk segítségével a fenti témában üzenetet vagy kérdést küldhet nekem. Kérem, hogy mindenképpen adja meg nevét, e-mail címét, illetve telefonszámát, hogy vissza tudjak jelezni!